Az EU-ban érvényes menedékjog lefekteti azokat az eseteket, amikor hazájukból menekülő személyek számára menekült vagy oltalmazott státust kell adni. Amennyiben egy kérelmező azonban nem felel meg a jog által előírt kritériumoknak, a tagállamok további védelmi státuszokat alkalmazhatnak. Az EMH új angol nyelvű tanulmánya ezen nemzeti státuszok feltételeiről és az általuk biztosított jogokról ad áttekintést.

Összesen 20 tagállamban és Norvégiában van érvényben legalább egy nemzeti védelmi státusz, a tanulmány 60 különböző státust állapított meg ezekben az országokban összesen. A státuszok kedvezményezetti körébe olyan nemzetközi védelemre nem jogosult személyek tartoznak bele, akik egyéb okból (humanitárius szempont (pl. természeti katasztrófa, klímaváltozás), egészségügyi állapot, kiskorúság) védelemre szorulnak, illetve a tagállam területéről a visszaküldés tilalmának elve miatt nem utasíthatók ki (A Magyarország által alkalmazott "befogadott" kategória is ezen körbe tartozik.)

A védelmi státuszok által biztosított jogok (tartózkodási engedélyek hossza, munkaerőpiaci hozzáférés, szociális ellátás) tagállamonként eltérőek. Egyes szakpolitikai vélemények  szerint célszerű lenne a nemzeti védelmi státuszok kivezetése, mivel a harmonizált uniós státuszok a rászorulók számára elegendő védelmet biztosítanak. Ezzel szemben több civil szervezet a nemzeti státuszok kiterjesztését sürgette, például a "klímamenekültek" megfelelő védelme érdekében.