2017 és 2021 között számos EMH-tagországban és megfigyelő országban nagyfokú ingadozást tapasztaltak a nemzetközi védelmet kérelmezők számában, ami egyes országokban feszültségekhez vezetett a befogadási rendszerekben. Ennek az informnak az a célja, hogy olyan információkat gyűjtsön, amelyek segíthetik a döntéshozókat befogadórendszereik rugalmasabb megszervezésében, miközben előrevetítik a jövőbeni további változó beáramlásokat.
Bár nem érte el a 2015-2016-os szintet, a menedékkérelmek száma az EU-ban 2021-ben közel 34%-kal nőtt az előző évhez képest, és visszatért a COVID-19 előtti szintre. Ennek okai változatosak, és magukban foglalhatják a belarusz határválságot és az afganisztáni kormány bukását, valamint a COVID-19 korlátozások enyhítését és megszüntetését, valamint újabban az ukrajnai háborút. Ezek a tendenciák rávilágítottak arra, hogy az EMH-tagországoknak és a megfigyelő országoknak rugalmas megközelítéseket kell alkalmazniuk a lakhatási kapacitás kezelésére.
A befogadási feltételekről szóló 2013/33/EU irányelv jogi keretként szolgál az EU-tagállamok számára a nemzetközi védelmet kérelmezők EU-tagállamokban történő fogadására vonatkozó harmonizált szabványok biztosításához. Lakhatás és befogadás hiánya esetén az irányelv lehetőséget biztosít kivételes intézkedések életbe léptetésére is az ideiglenes szükséglakások tekintetében. Az EMH-tagországok és a megfigyelő országok valóban különböző módozatokat alkalmaztak a befogadási feltételekre vészhelyzetekben, például sátrak, konténerek vagy edzőtermek igénybe vételét.
Ezt a hiányt súlyosbította a nemzetközi védelemben részesülők alacsony kiáramlása a befogadóközpontokból a magánlakásokba, a megfizethető bérlakások iránti nagy kereslet a magánpiacon, valamint egyes bérbeadók vonakodása harmadik országok állampolgáraitól.
A lakhatási kereslet hirtelen változásainak kezelése érdekében az EMH tagállamai és a megfigyelő országok további kapacitást hoztak létre a meglévő befogadóközpontokban, vagy új befogadó létesítményeket hoztak létre. Ehhez kapcsolódóan az EMH tagországai és megfigyelőországai költségvetési szempontból is magasabb szintű rugalmasságot vezettek be, szükség esetén növelve a befogadásra és a lakhatásra elkülönített pénzügyi forrásokat, valamint egyes országok a nemzetközi védelmet kérők regionális és helyi újraelosztásában is részt vettek a területen. Általánosságban elmondható, hogy az EMH-tagországok és a megfigyelő országok mindegyike figyelembe vett bizonyos tartalék- vagy pufferkapacitást, hogy reagáljon a migrációs áramlások ingadozásaira, amelyeket időszakos előrejelzésekkel és elemzésekkel várnak. Az ilyen gyakorlatok többnyire a tervezett migrációs áramlásokra, lakhatási trendekre, valamint egyéb belső és külső tényezőkre vonatkozó adatokon alapulnak.
Ezenkívül a legtöbb EMH-tag és megfigyelő ország a magánkörülmények között és a fogadó családoknál történő lakhatást kulcsfontosságú intézkedésnek tekintette az elégtelen lakhatási kapacitás kezelésére. Ez különösen akkor volt így, mert az Ukrajna 2022-es orosz inváziója elől menekülő emberek nagy száma miatt nagy volt az igény azonnali támogatásra, beleértve a szállást is.