2015 óta több tagállam is jogszabályváltozásokat vezetett be a nemzetközi védelem és a visszatérési eljárások vonatkozásában.

Ezek közé tartozott az alternatívák típusainak bővítése az őrizetbe vétellel szemben, előnyben részesítve az alternatív intézkedéseket.

A kiszolgáltatott személyekre vonatkozó biztosítékokat megerősítették, és új intézkedéseket vezettek be, amelyek alapján a kiskorúakat és a kiskorú gyermekes családokat nem lehet őrizetbe venni a fogvatartási központokban.

A fogva tartás leggyakrabban alkalmazott alternatívái a következők:

  • a jelentési kötelezettség; a kijelölt helyen való tartózkodás követelménye;
  • az útlevél átadásának kötelezettsége; vagy személyazonosító okmány leadása;
  • a kommunikációra vonatkozó kötelezettség;
  • lakcím közlésének kötelezettsége;
  • és az óvadék ellenében történő szabadlábra helyezés;
  • a pénzügyi garanciák;
  • a közösségi irányítás;
  • programok és a kötelező visszatérési tanácsadás.

A gyakorlatban a tagállamok nem rendelkeznek a felsorolt alternatívák mindegyikével.

A fogva tartás alternatívái a gyakorlatban nehezen alkalmazhatóak a korlátozott pénzügyi lehetőségek miatt. A harmadik országbeli állampolgárok korlátozott anyagi lehetőségei, az érvényes személyazonossági vagy úti okmányok hiánya, valamint az erre a célra fenntartott intézményekben rendelkezésre álló helyek korlátozott száma nehezíti az alternatívák alkalmazását.

Amennyiben fennállnak a fogva tartás indokai, a fogva tartás alternatíváinak lehetőségét részesítik előnyben. A tagállamok mérlegelik a szökés kockázatának mértékét, a kiszolgáltatottság és a rendelkezésre álló alternatívák alkalmasságát, amelyeket figyelembe vesznek annak eldöntése során, hogy alkalmazzák-e az őrizetbe vételt vagy a fogva tartás valamely alternatíváját.

Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a fogva tartás vagy a fogva tartás alternatíváinak a tagállamok visszatérési politikájára és a nemzetközi védelmi eljárások hatékonyságára gyakorolt hatásának mérésére. A rendelkezésre álló információk alapján úgy tűnik, hogy a fogva tartás nagyobb hatással van a szökések visszaszorítására.

A fogva tartás alternatívái gyakrabban járnak együtt rövidebb státuszmegállapítási eljárásokkal és magasabb fellebbezési arányokkal. A bevont három tagállamtól származó jelentés azt jelzi, hogy bár az őrizetbe vétel alternatívái kevésbé költségesek, valamivel kevésbé hatékonyak is a visszatérési és menekültügyi eljárások betartásának biztosítása tekintetében.