A szüleikkel együtt migráló gyermekek egyedi kihívásokkal szembesülnek. Ezért kulcsfontosságú, hogy a nemzetközi védelmi eljárások során teljes mértékben érvényesüljön a véleménynyilvánításhoz való joguk. Ez a tájékoztató áttekintést nyújt arról, hogy az EMH tagállamaiban és Norvégiában hogyan valósul meg a gyermekek meghallgatáshoz való joga, beleértve a bevált gyakorlatokat, a kihívásokat és a tanulságokat.
Brüsszel, 2023. április
2021-ben körülbelül 190 000 nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtottak be kiskorúak, akiknek többsége kísérő nélküli kiskorú volt. . A kísért gyermekekre vonatkozó nemzetközi védelem iránti kérelmek feldolgozása különösen nagy kihívást jelenthet, mivel ellentétes érdekek játszhatnak szerepet. Egyes esetekben a gyermekek vonakodhatnak bizonyos információkat megosztani szüleik vagy felelős felnőttek előtt, vagy fordítva, a szülők nem akarhatják, hogy a gyermek bizonyos információkat felfedjen. Ez különösen nehéz lehet a gyermekbántalmazással kapcsolatos helyzetekben. Ezért kulcsfontosságú, hogy jobban megértsük, mikor és hogyan hallgatják meg a gyermekeket a nemzetközi védelmi eljárásokban, valamint az ezeket az eljárásokat övező szabályozásokat.
Az ENSZ gyermekjogi egyezménye, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikke és az EU menekültügyi vívmányai hangsúlyozzák annak fontosságát, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekét figyelembe kell venni minden, a gyermekeket érintő döntésben, beleértve a nemzetközi védelmi eljárásokat is. A gyermekek beleegyezése létfontosságú, és véleményük kifejtésének önkéntesnek kell lennie.
A nemzetközi védelmi eljárások keretében az EMH szinte valamennyi tagállama és Norvégia általában biztosítja a gyermekeknek személyes meghallgatását. A követelmények és feltételek azonban országonként eltérőek, beleértve az életkori korlátozásokat, a szülői és gyermeki beleegyezést, valamint a gyermek érettségének figyelembevételét.
Az EMH tagállamai és Norvégia különböző stratégiákat alkalmaztak a kísérő gyermekekkel való személyes meghallgatás megfelelő időzítésének és szükségességének meghatározására. A meghallgatások az illetékes hatóságok, például az ügyintézők mérlegelésén, vagy a gyermek vagy szülei/felelős felnőttek kifejezett kérésére történnek. Ez a megközelítés lehetővé teszi annak eseti eldöntését, hogy szükséges-e a személyes meghallgatás, különösen azokban az esetekben, amikor azt a gyermek mindenek felett álló érdekének védelme vagy a szülők/felelős felnőttek kérelmének megfelelő feldolgozása szempontjából elengedhetetlennek tartják. Egyes EMH-tagországokban a gyermekeket csak kivételes körülmények között hallgatják meg, míg más országokban a gyermekeket automatikusan meghívják meghallgatásra (kivéve például, ha ez nyilvánvalóan szükségtelen vagy ellentétes a gyermek mindenek felett álló érdekével).
A legtöbb országban a személyes meghallgatásokat olyan szakemberek végzik, akiket arra képeztek ki, hogy a gyermekekkel életkoruknak és érettségüknek megfelelő nyelven kommunikáljanak. Néhány országban nem verbális módszereket, például játékot, rajzolást és mesélést is alkalmaznak a meghallgatás során. A nemzetközi védelmi eljárásról és a meghallgatás céljáról gyermekbarát tájékoztatást is nyújtanak. Egy másik rendkívül érzékeny tényező, hogy a szülők jelenlétét általában elvárják, kivéve azokat az eseteket, amikor részvételük káros lehet. Az EMH több tagállama is garantálja a megosztott információk bizalmas kezelését, mivel ezt a gyermek mindenek felett álló érdekeinek védelme érdekében szükségesnek tartják.
Az információ rávilágít néhány kihívásra is, amelyekkel az EMH tagállamai és Norvégia szembesülnek a gyermekeknek a véleménynyilvánításhoz való jogának biztosítása terén.
A korhatárra vonatkozó követelmények többük számára komoly akadályt jelentenek. További kihívást jelentenek a szülők vagy felelős felnőttek beleegyezésére vonatkozó nemzeti követelmények, valamint a képzett személyzet és a források hiánya. Válaszul bevált gyakorlatokat terjesztettek elő annak biztosítására, hogy a gyermekek jogai védelmet élvezzenek a nemzetközi védelmi eljárás során. Ezek közé tartozik a személyzet képzése a gyermekek meghallgatására, a kihallgatások gyermekbarát létesítményekben és nyelven történő lebonyolítása, a gyermekek számára annak lehetővé tétele, hogy különböző eszközökkel fejezzék ki a kihallgatás iránti igényüket, valamint annak eseti alapon történő eldöntése, hogy egy gyermeket meg kell-e hallgatni.